Vajon mi késztet arra, hogy azt mondjam nyolc óra ötvenhétkor (kilenc óra kettőkor (kilenc óra nullanullakor)) láncon átugorva az engem kitoloncolni vágyó szmeccsnéniknek: ami jó a cégnek, az jó a dolgozónak is?
Tömörítési faaaktor rekordok az univerzumban I.: á (mappával - szia ne haragudj, egy percedet kérem, á)
Ez nem az a film volt, amiről álmodtunk. Nem az a teljes film volt, amit közülünk mindenki hord magában. A film, amit meg akartunk volna csinálni; bizonyára titkosabban: amit meg akartunk volna élni.
Eddig ötös
Tényleg már öt éve, hogy újra megnyitott? Esküszöm, nem látszik rajta. Két-három évet nyugodtan letagadhatna. Pár napja végigsétáltam a piacon, és azt figyeltem, mutatkoznak-e már rajta az idő jelei. Hogy miért? Mert megszoktam, hogy a megnyitón minden csillog, a padlóról enni lehetne, aztán telnek-múlnak a hónapok, és szaporodnak a kezdetben apró, később egyre nagyobb kellemetlenségek. Most viszont őszitén örültem. Úgy tűnik, jó kezekben van a Fény utcai piac. (Igaz, a lift gombja néha beragad.) S mivel piacjáró ember vagyok, gyorsan körbeszaladtam, hogy ellenőrizzem az árakat. Le a kalappal! A Fény utcai piac ebben sem áll rosszul, a főváros egyik legolcsóbb piacának számít. Remélem, hogy ez nekünk, hűséges vásárlóknak is érdemünk, hiszen igyekszünk, hogy az áru ne maradjon a kereskedők nyakán.
És van még valami... Talán nem is kellene felhoznom. De ha már elkezdtem, elmondom. A múltkor egy másik piacon jártam, és megtetszett valami zöldség. Még az ára is rendben volt. Kértem egy kilót. A kereskedő kimérte, aztán a kiírt ár kétszeresét kérte. Nem értettem. Rám kacsintott. "A kiírt ár fél kilóra vonatkozik" mutatott a kis fémtáblán valami kivehetetlen krikszkrakszra. Nyeltem egy nagyot. "Tudja, én egy róka vagyok" - mondta büszkén a kereskedő. "Én meg nem vagyok palimadár" - gondoltam, és finoman visszadtam a zacskót. Ilyesmi a Fény utcában még nem fordult velem elő. Nem kellett volna elmesélnem, hiszen az nem természetes, ha a vevőt becsapják. De éppen ez az eset világított rá arra, hogy a kereskedői tisztesség is árucikk. Ráadásul igen nagy az értéke. Örülök, hogy a Fény utcában ez nem hiánycikk.
Gyorsan elrepült ez az öt év. Ha visszagondolok rá, szinte hihetetlen mennyi minden történt velünk azóta. Sokat változott a világ. A piac - hál istennek - előnyére változott. Ha osztályoznom kellene ötéves működésést, jelest adnék rá. Eddig ötös. Csak így tovább!
Tényleg már öt éve, hogy újra megnyitott? Esküszöm, nem látszik rajta. Két-három évet nyugodtan letagadhatna. Pár napja végigsétáltam a piacon, és azt figyeltem, mutatkoznak-e már rajta az idő jelei. Hogy miért? Mert megszoktam, hogy a megnyitón minden csillog, a padlóról enni lehetne, aztán telnek-múlnak a hónapok, és szaporodnak a kezdetben apró, később egyre nagyobb kellemetlenségek. Most viszont őszitén örültem. Úgy tűnik, jó kezekben van a Fény utcai piac. (Igaz, a lift gombja néha beragad.) S mivel piacjáró ember vagyok, gyorsan körbeszaladtam, hogy ellenőrizzem az árakat. Le a kalappal! A Fény utcai piac ebben sem áll rosszul, a főváros egyik legolcsóbb piacának számít. Remélem, hogy ez nekünk, hűséges vásárlóknak is érdemünk, hiszen igyekszünk, hogy az áru ne maradjon a kereskedők nyakán.
És van még valami... Talán nem is kellene felhoznom. De ha már elkezdtem, elmondom. A múltkor egy másik piacon jártam, és megtetszett valami zöldség. Még az ára is rendben volt. Kértem egy kilót. A kereskedő kimérte, aztán a kiírt ár kétszeresét kérte. Nem értettem. Rám kacsintott. "A kiírt ár fél kilóra vonatkozik" mutatott a kis fémtáblán valami kivehetetlen krikszkrakszra. Nyeltem egy nagyot. "Tudja, én egy róka vagyok" - mondta büszkén a kereskedő. "Én meg nem vagyok palimadár" - gondoltam, és finoman visszadtam a zacskót. Ilyesmi a Fény utcában még nem fordult velem elő. Nem kellett volna elmesélnem, hiszen az nem természetes, ha a vevőt becsapják. De éppen ez az eset világított rá arra, hogy a kereskedői tisztesség is árucikk. Ráadásul igen nagy az értéke. Örülök, hogy a Fény utcában ez nem hiánycikk.
Gyorsan elrepült ez az öt év. Ha visszagondolok rá, szinte hihetetlen mennyi minden történt velünk azóta. Sokat változott a világ. A piac - hál istennek - előnyére változott. Ha osztályoznom kellene ötéves működésést, jelest adnék rá. Eddig ötös. Csak így tovább!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
