Mielőtt végleg kimondtam volna az ítéletet, még egy utolsót taszajtottam az ágyon, hogy benézhessek mögé, de most már végleges: elhagytam a bérletem. A bérletemen az eget (vagy a jobb felső sarkot) kémlelem én. És az új útlevélhez vissza kell adni a régi útlevelet, amin a kamerát szemlélem én. (S í.t.)

Akkor ezt kivételesen elmagyarázom. A visszaszámlálás az a világ legostobább játéka: amire rendesen vissza lehet számolni, az mind-mind előre el van intézve. Mit tehetünk, toporoghatunk az idő körül.

Ezt mondja az adrienn, hogy: Sokat vagyok egyedül. Keveset alszom. Egyedül. Akkor sem túl mélyen. Sokszor álmodom.
(mondja tovább is, de csak az van itt, ami biztos)

Ezt mondja a bori, hogy: ha elmúlik ez a buta este
(mondja tovább is, de csak az van itt, ami biztos)

Persze vannak, akiknek könnyű, egyszerűen csak választanak egy másik hangnemet, és már rendben is van minden. Nincs hang, nincs hangnem.

sérülésemmel bajlódom.