Hogyan szerezzünk gyorsan-olcsón lakhelyet napnyugta környékén: járkáljunk ész nélkül rettegve, hogy mi van ha nem, kérdezzünk minden ácsingózót meg, hogy szobakiadó, rohanjunk tovább vállvonásra, de figyeljünk oda a fogatlan nénire, aki megmondja, hogy hol a város legdrágább helye (sisez pelikán szálló, de hotel az, négyes az ötből), kövessük utasításait, találjuk meg, igazítsunk, eresszük át magunkat a fotocellán, kába mosolyt eresszünk, kérdezzük meg a szimpatikusabb portást, hogy igen-igen, szép ez a hely, de kettő vagy három, vagy még inkább négy csillaggal kevesebbet hol találunk; aztán figyeljük hátradőlve az izzó telefonokra, ámuljunk a narancsszín kiemelőt, amint végigsiklik az optimális útvonalon, megint mosoly, vigyünk magunkkal színes papírokat, mondván, hogy majd ideküldjük a négycsillagosba módosabb szomszédinkat, barátinkat; kifele se botoljunk meg a fotocellában.
Hogyan ne: ugyanígy.
Hogyan ne: ugyanígy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése