miazatjp - tjp bloggya

Mikor az Elnök végre megragadt egy hangosbeszélőt, és beszélni kezdett, nem nagyon lehetett hallani elsőre. Amikor valaki a tömegből bekiabált: "Nem hallunk!", az elnök visszakiáltott (proclaimed, to proclaim war: hadat üzenni) hangosan: "De én hallak benneteket! És az ország is hall benneteket! És rövidesen azok, akik ezt tették... bizonyosan hallani fognak rólunk!" Ebben a pillanatban elektromos szikra (hopp!) hullámzott végig a tömegen. Éljenzés tört ki és pattant vissza a körbevevő épületekről, mind az amerikai zászló kis darabjával befedve. "A.E.Á.! A.E.Á.! A.E.Á.!" És így tovább, így tovább. (1)

Amikor Bush elnök a romokon állt, ahogy a megafonba szólt, kiabálás hallatszott: "Kapd el őket, George!" meg "Nem hallunk, George!". Bush elnök visszakiáltott: "De én hallak titeket, Amerika hall titeket, és a világ is meghall titeket." Bármikor máskor Amerikában az elnököt keresztnevén szólítani nem a legmegtisztelőbb dolog, de ez a pillanat összeforr minden amerikaival, és szerintem Bush élvezte a legjobban az egészet... (2)

Egy szó a könyv borítójáról -- ez a kép akkor készült, amikor Bush meglátogatta a tornyok helyét és beleüvöltött a hangosbeszélőbe: "De én hallak benneteket; és azok, akik ezt tették, hallani fognak rólunk rövidest!" Ez volt az a megfogható pillanat, amikor Bush már nem a fickó volt többé, akinek inkább nem kéne Guillianit utánoznia; ekkor lett ő a 90%-os népszerűségi rátájú elnök. (3)