00:00:00
01:05:05
02:11:11
03:16:16
05:27:27
06:32:33
08:43:44
09:48:49
10:54:55

Drága/Olvasol, úgyhogy mutasd hogy érted.

jó, akkor mondom így: nem lehet elég isnak lenni. (snek!)

boldog névnapot, csilla, boldog névnapot, noémi

Talán akkor tört be a burzsuj, amikor nagyon-nagyon-nagyon kicsiny koromban, amikor _még_ volt, már szezám utcás könyvet lehetett nézni: abban volt az a rész, hogy színem-a-színem-a, és előbb azt mondták, amire rímel (vagy ami olyan színű, nem emlékszem.)
Színem-a-színem-a drága (már ma várba kába lába megpi henhet (ott írt rég a randa hentes))

Amikor éjszakázom (google: nightshift), akkor az szokott az egyetlen furcsa dolog lenni, hogy reggel, amikor a másik szobában már kvázi világos van, itt még mindig ég a márkás ikea lámpa. Hát nem csodaszép?

Ámulok, megnéztem az ikea honlapján, hogy van-e a lámpám, nincsen, de ha lenne, akkor vajon melyik kategóriában lenne: MUNKALÁMPÁK (b+, mondanám, ha, de nem.)

A kóc, a kóc, a kóc.

Félidő!

Zsanpierr meg a szeánsz alkalmával mindig odatipegett ahhoz, aki a következő sort mondta, odasúgta neki a következő ritmusképletet (5-2-3-7-3), és a képletnek megfelelő mennyiségű fehérbort öntött a soros hengerpoharába. Persze, akik nem bírták, azok feleannyit kaptak, akik meg nagyon nem bírták, azok negyedannyit, mint amennyi járt volna!

Mme. Chevalier minden alkalommal, amikor lomtalanítás volt, ráhelyezett a lomhalomra egy karton eve menthol cigarettát, amit a sarki trafikban vásárolt. Aznap minden környékbeli hajléktalan férfi betért a sarki trafikba, és öngyújtót kért a trafikostól, nehogy a hajléktalan nők tűz nélkül maradjanak.

Karton eve cigaretta, micsoda otrombaság!

Az előző előtti idézet az Időomlás című könyvből folyt ide. Kedves Kurt, elégett a számítógépem.

'Az MDF V. kerületi szervezete (mely a FIDESZ-től jobbra áll)'
whatever

Ez a doktor is lefektette a pácienseit a heverőre, és beszéltette őket, ahogy kell, csakhogy semmi egyébről nem gagyarászhattak, mint bamba vagy őrült dolgokról, amik vadidegenekkel történtek bulvárlapokvan vagy tévé tóksókban.
Ha a páciens véletlenül kobökte, hogy "én" vagy "engem" vagy "enyém" vagy "nekem" vagy "rólam", Dr. Schadenfreude begolyózott. Felugrott túltömött bőrfoteljából. Toporzékolt. Kaszált a karjával.
Lila képét odadugta a pácienséhez. Vicsorított, ugatott, ilyesmiket:
- Mikor fogja végre megtanulni, hogy a kutyát se érdekli maga, maga, maga, maga érdektelen, unalmas, jelentéktelen szarcsimbók?! Magának az a problémája, hogy azt hiszi, hogy maga számít! Vesse ki a fejéből, vagy vigye a hájas valagát a francba!

Allison Smith

And when I wake up, I think, 'I can sell that.'

Hogy törhet össze CSAK AZ EGYIK LENCSE? Miféle igazságszolgáltatás ez? Miféle tréfa ez? (megkésett, ötvenhárom perccel.) Drága dioptriáim, térjetek meg.