Ez a doktor is lefektette a pácienseit a heverőre, és beszéltette őket, ahogy kell, csakhogy semmi egyébről nem gagyarászhattak, mint bamba vagy őrült dolgokról, amik vadidegenekkel történtek bulvárlapokvan vagy tévé tóksókban.
Ha a páciens véletlenül kobökte, hogy "én" vagy "engem" vagy "enyém" vagy "nekem" vagy "rólam", Dr. Schadenfreude begolyózott. Felugrott túltömött bőrfoteljából. Toporzékolt. Kaszált a karjával.
Lila képét odadugta a pácienséhez. Vicsorított, ugatott, ilyesmiket:
- Mikor fogja végre megtanulni, hogy a kutyát se érdekli maga, maga, maga, maga érdektelen, unalmas, jelentéktelen szarcsimbók?! Magának az a problémája, hogy azt hiszi, hogy maga számít! Vesse ki a fejéből, vagy vigye a hájas valagát a francba!
Ha a páciens véletlenül kobökte, hogy "én" vagy "engem" vagy "enyém" vagy "nekem" vagy "rólam", Dr. Schadenfreude begolyózott. Felugrott túltömött bőrfoteljából. Toporzékolt. Kaszált a karjával.
Lila képét odadugta a pácienséhez. Vicsorított, ugatott, ilyesmiket:
- Mikor fogja végre megtanulni, hogy a kutyát se érdekli maga, maga, maga, maga érdektelen, unalmas, jelentéktelen szarcsimbók?! Magának az a problémája, hogy azt hiszi, hogy maga számít! Vesse ki a fejéből, vagy vigye a hájas valagát a francba!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése