miazatjp - tjp bloggya

Este fél tízkor indultunk, úgyhogy csak tizenegyre értünk oda, egy szál biztonsági őr őrizgette a szigetet, nekem nem volt szalagom, úgyhogy vettem egyet, rendezőjegy volt, kézzel volt ráírva az ára, de még annál is többet kértek; meg aztán valahogy ferdén ragasztottam össze a két végét a csuklómon, el is szakadt, onnantól kezdve fogni kellett a másik kezemmel. Valami ilyesmi lehet a külföld is, szalmatetős kunyhók, mindegyik kicsit más (mind egyforma) kívülről, az egyikbe bele is mentünk. Elől emelvény, rajta a pult (katedra). A fal mellett körbe voltak rakva az asztalok, az asztaloknál emberek ültek és ettek, köztük a Bihari Péter, fekete ruhában, fekete kalappal meg jó nagy tömött fekete szakállal, mellette a felesége, fekete ruhában, nagy fekete kalappal meg tömött fekete szakállal. Összeért a nagy fekete kalapjuk, úgyhogy a B. levette és letette az asztalra, hogy csak úgy csillogott a homloka (koponyája). Leültünk a szélére, találtunk egy átlátszó popkornos tálat, félig-harmadig viszkiszínű folyadékkal, megkóstoltuk, bornál egész kicsit erősebb, de barackízű. Odakiabált a csapos a pult mögül, hogy ejnye, hát az csak bormoslék, ne azt igyuk, hoz nekünk kóser fütyülős barackot. Hozott és elkezdett mesélni vagy magyarázni.
Tegnap éjjel megsütöttem a maradék krumplit meg a maradék halkockát és aztán ezt álmodtam.